6. Házasság
A teremtés történetében azt látjuk, hogy Isten megosztja munkáját az emberrel: "Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. (...) Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott" (Ter 2,15.19-20). Van azonban egy vonás, amely a teremtői szándék szempontjából minden másnál magasztosabb: az ember nemcsak Isten munkájának, hanem szeretetének is társa. Hogy tud az ember az isteni szeretethez hasonlóvá válni? Úgy, hogy maga is megéli azt a szeretetet, amely tökéletesen eggyé teszi egy másik személlyel: "Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz" (Ter 2,24). Ehhez a szeretet-közösséghez Isten áldást is kapcsolt: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá" (Ter 1,28). A szeretetben eggyé váló férfi és nő Isten ajándékaként az élet átadója, hordozója is lett. Ezt az ideális állapotot a bűn szétroncsolta. Éva keserűen hallhatta a szavakat: "Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad" (Ter 3,16). Az önzés, a birtoklás, az őszintétlenség s még megannyi emberi rossz rombolja a feltétlen szeretetet. Így a férfi és nő szövetsége mindvégig megmaradt a teljes emberiségben, mindvégig hordozta Isten áldását, de sebesült lett. Jézus helyreállította a szeretet kölcsönösségét és felbonthatatlan szövetségét, a kőszívek helyett érző szívet adva az embernek: [a férfi és a nő a házasságban] "Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét" (Mt 19,6). Vagyis a házasság egyetemes emberi intézmény. A Krisztus kegyelmében megélt házasság azonban szentség: lehetővé teszi a férfi és a nő számára az isteni szeretetben való megmaradást, hogy házasságuk "a Szentháromság ikonja" legyen. A házasság szentsége - a papsághoz hasonlóan - egész életre szóló és feltételekhez nem kötött, szeretetből fakadó döntés által kapcsolja össze a kiválasztott férfit és nőt Isten szeretetében az egyház s az egész világ javára. Talán azt gondolhatjuk, túl nehéz dolog az ilyen elköteleződés. Ezért fontos megértenünk, hogy itt szentségről van szó: a látható emberi életekben láthatatlanul maga Isten cselekszik.
Házasságkötés
A házasság szentsége a házasfelek között örök és kizárólagos köteléket hoz létre, ezért a házasság felbonthatatlan. E szentség segíti a házastársakat, hogy családi életüket rendezetten, hűségben, Isten akarata szerint tudják élni, a gyermekeket felelősen elfogadják és neveljék. A szentség kiszolgáltatását azon a plébánián kell kérni, ahol, a házasságot kötni akarja a pár. Az esküvő tervezett időpontja előtt kb. 3 - 6 hónappal célszerű jelentkezni a plébánián. Ahhoz, hogy a szentség kiszolgáltatható legyen, legalább az egyik félnek latin szertartású katolikusnak kell lennie. Az esketés helyén adnak eligazítást a szükséges adminisztratív kérdésekről. Ha egyik fél sem lakik az eskető plébánia területén, az esketés megengedettségéhez legalább az egyik fél lakóhelye szerinti plébánostól elbocsátó, vagy megfelelő főpásztori intézkedés szükséges.A házasságkötés előtt álló párokat kellően fel kell készíteni, ez a helyi szokásoknak megfelelően végzendő, de nem tarthat túl hosszú ideig. Az esketéshez az egyházmegyei táblázat szerinti "stóla díj" van megszabva.
Házasságrendezés
Katolikusok tisztán polgári házassága sok esetben, akár hosszú évek után is, rendezhető, érvényes szentségi házassággá tehető.